A török könyvnyomtatás magyar megalapítója
„A zsebemben sok kicsi alma van”
A „cebimben cok kücsük elma var” mutat nevetve a kabátjára az irodalmi múzeum kapujának őre, majd azonnal kérdőre von: Madzsarisztán? Mi mást is mondhatna egy magyarnak egy török, ha nem azt a mondatot, amit törökül és magyarul egyaránt ugyanazt jelenti, és szinte ugyanúgy kell kiejteni? Ki más szeretné tiszteletét tenni a múzeum temetőjében török könyvnyomtatás megalapítója előtt, hacsak nem egy madzsarisztáni testvér?
Széles mosollyal tárja ki előttem az őr a kaput. „Ha Ibrahim Müteferrikát keresi, akkor kövessen.” Szó nélkül követem a múzeum udvarán, amely valamikor a kerengő dervisek kolostora volt és a régi Konstantinápoly fényűző pompáját idézi elém. Azt a várost, amelynek kapuit Botond döngette, amelyben Germanus Gyula töltötte diákéveit.
„Az Igazgató Úr személyesen fogadja Önt, mert magyar. Az épületet tatarozzák, ezért látogatókat nem fogadunk. Az Ön esetében kivételt teszünk, mivel földije, Ibrahim Müteferrika pasa sírját szeretné látni. Szívesen megmutatják a sírját. ”.
Hamarosan puha szőnyegen lépdelek, a török kávé illata és vendéglátóim vendégszeretete ölel körül. Nem vagyok tovább turista, hanem „távoli rokon”.
„A zsebemben sok kicsi alma van”
A „cebimben cok kücsük elma var” mutat nevetve a kabátjára az irodalmi múzeum kapujának őre, majd azonnal kérdőre von: Madzsarisztán? Mi mást is mondhatna egy magyarnak egy török, ha nem azt a mondatot, amit törökül és magyarul egyaránt ugyanazt jelenti, és szinte ugyanúgy kell kiejteni? Ki más szeretné tiszteletét tenni a múzeum temetőjében török könyvnyomtatás megalapítója előtt, hacsak nem egy madzsarisztáni testvér?
Széles mosollyal tárja ki előttem az őr a kaput. „Ha Ibrahim Müteferrikát keresi, akkor kövessen.” Szó nélkül követem a múzeum udvarán, amely valamikor a kerengő dervisek kolostora volt és a régi Konstantinápoly fényűző pompáját idézi elém. Azt a várost, amelynek kapuit Botond döngette, amelyben Germanus Gyula töltötte diákéveit.
„Az Igazgató Úr személyesen fogadja Önt, mert magyar. Az épületet tatarozzák, ezért látogatókat nem fogadunk. Az Ön esetében kivételt teszünk, mivel földije, Ibrahim Müteferrika pasa sírját szeretné látni. Szívesen megmutatják a sírját. ”.
Hamarosan puha szőnyegen lépdelek, a török kávé illata és vendéglátóim vendégszeretete ölel körül. Nem vagyok tovább turista, hanem „távoli rokon”.
A török könyvnyomtatás megalapítója
Ibrahim Müteferrika nevét a török könyvnyomtatás megalapítójaként említik. A nyomdát saját házában állította fel 1726-ban. Számos technikai akadályt kellet leküzdeni, hiszen akkor a gép mérete egy mai szekrény méretéhez volt hasonlatos és az akkoriban használatos arab betűk elkészítése is nehézséggel járt. A betűket Ibrahim Pasa saját kezűleg készítette el. A nyomda megalapításának híre futótűzként terjedt el Európában, a nyomdaalapító pasa személyéről azonban mégis kevés bizonyosság maradt fenn. Emlékirataiban egyetlen mondatot szentel saját személyének: „Én igénytelen, szegény szolga, Magyarországon, Kolozsvár városában születtem.” Számos biztos tényt tudhatunk meg életéből, míg személyének pontos kiléte bizonytalan marad. III. Ahmed szultán személyes követe volt, aki 1715-ben Bécsbe küldte őt, hogy tárgyalásokat folytasson Savoyai Jenő herceggel. 1717-ben Párizsba ment, hogy ott találkozzon a száműzetésben élő II. Rákóczi Ferenc fejedelemmel és meghívja a szultán nevében Törökországba Erdély fejedelmét. Müteferrika megbízásai mindig kényes diplomáciai helyzetek megoldásával hozhatók kapcsolatba. Ibrahim Pasa később a Rodostóban élő Rákóczi Ferenc tolmácsaként tevékenykedett. Egyes források a fejedelem, személyi titkáraként említik, ami részben igaz is volt, de a szultán szolgálatában állt és amint Rákóczi emlékirataiból kiderül, a pasa egy rabszolga rangját viselte. Mikes Kelemen leveleiben megemlíti, hogy Rákóczi ritkán érintkezett közvetlenül a pasával. Ibrahim Müteferrika munkájának köszönhetően számos, Rákóczi Ferenc udvartartásához tartozó magyar bujdosó tért át az iszlám hitre, így fontos álláshoz juthattak az Oszmán Birodalom szolgálatában. Talán ez lehetett az oka annak, amiért a fejedelem nem kereste a pasa társaságát és csak halála előtt a szultánhoz írott levelében ír megbecsüléssel Ibrahim Müteferrika pasáról, Isten áldását kérve számára szolgálataiért.
Ibrahim pasa életét, származását legendák övezik.
Az első verzió a legismertebb. Müteferrika egy erdélyi protestáns családból származott, aki az oszmán háborúk során török katonák fogságába került, majd eladták a rabszolgapiacon. Valószínűsíthető, hogy szerényebb körülmények között nevelkedett, teológiai tanulmányokat folytató fiatalember volt, amikor fogságba esett. Müteferrika már fiatal éveiben számos nyelven beszélt: latinul, görögül, németül és franciául. Rabszolgasorba kerülve áttért az iszlám hitre, megtanult törökül, arabul és perzsául. Nyelvtudásával és európai műveltségével hamar feltűnt Isztambulban, hamarosan a szultán tolmácsaként és követeként dolgozott. Így került Rákóczi Ferenc udvarába és tartotta a kapcsolatot a Magas Porta és Erdély fejedelme között. Más források szerint Müteferrika nem protestáns, hanem unitárius, aki a vallási megkülönböztetés miatt önként Törökországba emigrált. Isztambulban ekkor hatalmas magyar közösség élt, ahol az erdélyi unitáriusok külön negyedben éltek. A mai napig megtalálhatók a magyar emlékek Isztambul városában, utcanévtábla emlékeztet a régi negyed közelében a magyarokra (Magyar Testvérek Útja). Az akkori osztrák követ Müteferrikát zsidó emberként említi, ami arra enged következtetni, hogy Ibrahim Pasa az isztambuli magyar szombatosok közösségéhez tartozhatott. Müteferrika egykori vallási meggyőződése tisztázatlan marad az utókor számára, de akár unitárius vagy szombatos volt, egykori vallása megkönnyítette számára az iszlámhoz való áttérését. Biztosra vehető azonban, hogy Ibrahim Müteferrika kolozsvári születésű magyar ember volt.
Ibrahim Müteferrika nevét a török könyvnyomtatás megalapítójaként említik. A nyomdát saját házában állította fel 1726-ban. Számos technikai akadályt kellet leküzdeni, hiszen akkor a gép mérete egy mai szekrény méretéhez volt hasonlatos és az akkoriban használatos arab betűk elkészítése is nehézséggel járt. A betűket Ibrahim Pasa saját kezűleg készítette el. A nyomda megalapításának híre futótűzként terjedt el Európában, a nyomdaalapító pasa személyéről azonban mégis kevés bizonyosság maradt fenn. Emlékirataiban egyetlen mondatot szentel saját személyének: „Én igénytelen, szegény szolga, Magyarországon, Kolozsvár városában születtem.” Számos biztos tényt tudhatunk meg életéből, míg személyének pontos kiléte bizonytalan marad. III. Ahmed szultán személyes követe volt, aki 1715-ben Bécsbe küldte őt, hogy tárgyalásokat folytasson Savoyai Jenő herceggel. 1717-ben Párizsba ment, hogy ott találkozzon a száműzetésben élő II. Rákóczi Ferenc fejedelemmel és meghívja a szultán nevében Törökországba Erdély fejedelmét. Müteferrika megbízásai mindig kényes diplomáciai helyzetek megoldásával hozhatók kapcsolatba. Ibrahim Pasa később a Rodostóban élő Rákóczi Ferenc tolmácsaként tevékenykedett. Egyes források a fejedelem, személyi titkáraként említik, ami részben igaz is volt, de a szultán szolgálatában állt és amint Rákóczi emlékirataiból kiderül, a pasa egy rabszolga rangját viselte. Mikes Kelemen leveleiben megemlíti, hogy Rákóczi ritkán érintkezett közvetlenül a pasával. Ibrahim Müteferrika munkájának köszönhetően számos, Rákóczi Ferenc udvartartásához tartozó magyar bujdosó tért át az iszlám hitre, így fontos álláshoz juthattak az Oszmán Birodalom szolgálatában. Talán ez lehetett az oka annak, amiért a fejedelem nem kereste a pasa társaságát és csak halála előtt a szultánhoz írott levelében ír megbecsüléssel Ibrahim Müteferrika pasáról, Isten áldását kérve számára szolgálataiért.
Ibrahim pasa életét, származását legendák övezik.
Az első verzió a legismertebb. Müteferrika egy erdélyi protestáns családból származott, aki az oszmán háborúk során török katonák fogságába került, majd eladták a rabszolgapiacon. Valószínűsíthető, hogy szerényebb körülmények között nevelkedett, teológiai tanulmányokat folytató fiatalember volt, amikor fogságba esett. Müteferrika már fiatal éveiben számos nyelven beszélt: latinul, görögül, németül és franciául. Rabszolgasorba kerülve áttért az iszlám hitre, megtanult törökül, arabul és perzsául. Nyelvtudásával és európai műveltségével hamar feltűnt Isztambulban, hamarosan a szultán tolmácsaként és követeként dolgozott. Így került Rákóczi Ferenc udvarába és tartotta a kapcsolatot a Magas Porta és Erdély fejedelme között. Más források szerint Müteferrika nem protestáns, hanem unitárius, aki a vallási megkülönböztetés miatt önként Törökországba emigrált. Isztambulban ekkor hatalmas magyar közösség élt, ahol az erdélyi unitáriusok külön negyedben éltek. A mai napig megtalálhatók a magyar emlékek Isztambul városában, utcanévtábla emlékeztet a régi negyed közelében a magyarokra (Magyar Testvérek Útja). Az akkori osztrák követ Müteferrikát zsidó emberként említi, ami arra enged következtetni, hogy Ibrahim Pasa az isztambuli magyar szombatosok közösségéhez tartozhatott. Müteferrika egykori vallási meggyőződése tisztázatlan marad az utókor számára, de akár unitárius vagy szombatos volt, egykori vallása megkönnyítette számára az iszlámhoz való áttérését. Biztosra vehető azonban, hogy Ibrahim Müteferrika kolozsvári születésű magyar ember volt.
Az új Törökország követe
Ibrahim Müteferrika 1769-ben adta ki könyvét, melyben a társadalomról és egy igazságos állam berendezkedéséről elmélkedik. Felvázolja benne egy modern társadalmi rend alapjait, amely egy határozott, mindenki számára érthető, de szigorú törvénykezésen alapul és egy képzett, jól felszerelt hadsereg véd és az állam egy istenfélő vezetés alatt áll. Ibrahim pasa könyve évtizedekre meghatározta a török államalkotók filozófiáját. Megerősíthető tény, hogy könyve Rákóczi Ferenc műveiből nyert inspirációt. Müteferrika volt az első, aki egy szűkebb vezetői réteghez eljuttatta kora modern filozófiai áramlatait. Bizonyítható, hogy Ibrahim Müteferrika írásai valóban alapjait képezték a hadsereg átszervezésének. Ibrahim pasa műve egy új Törökország megteremtésének kulcsát adta az Oszmán Birodalom vezetésének kezébe.
Ibrahim Müteferrika 1769-ben adta ki könyvét, melyben a társadalomról és egy igazságos állam berendezkedéséről elmélkedik. Felvázolja benne egy modern társadalmi rend alapjait, amely egy határozott, mindenki számára érthető, de szigorú törvénykezésen alapul és egy képzett, jól felszerelt hadsereg véd és az állam egy istenfélő vezetés alatt áll. Ibrahim pasa könyve évtizedekre meghatározta a török államalkotók filozófiáját. Megerősíthető tény, hogy könyve Rákóczi Ferenc műveiből nyert inspirációt. Müteferrika volt az első, aki egy szűkebb vezetői réteghez eljuttatta kora modern filozófiai áramlatait. Bizonyítható, hogy Ibrahim Müteferrika írásai valóban alapjait képezték a hadsereg átszervezésének. Ibrahim pasa műve egy új Törökország megteremtésének kulcsát adta az Oszmán Birodalom vezetésének kezébe.
Magyar Testvérek Útján
A kerengő dervisek kolostorának sírkertjét magam mögött hagyva, gyalog megyek az évszázados sikátorokon át a kikötőbe, a Galata-hídon át az Óvárosba. Germanus Gyula, Széchenyi Ödön és Ibrahim Müteferrika útján lépkedek, azoknak a magyaroknak nyomában, akik mind hozzájárultak Törökország megújulásához. .
A kerengő dervisek kolostorának sírkertjét magam mögött hagyva, gyalog megyek az évszázados sikátorokon át a kikötőbe, a Galata-hídon át az Óvárosba. Germanus Gyula, Széchenyi Ödön és Ibrahim Müteferrika útján lépkedek, azoknak a magyaroknak nyomában, akik mind hozzájárultak Törökország megújulásához. .