A kék Adria festői dalmát partvidékét seregnyi nagyobb zátony és sziget díszíti. A Horvátországba látogató turisták közül sokan keresik fel az Isztriai-félsziget délnyugati partjai közelében levő szigetvilágot, így a csak részben látogatható tizennégy sziget alkotta Brioni-szigetcsoportot is. Az utóbbit magában foglaló nemzeti park területén csak két méretesebb szárazulat van (Kis- és Nagy-sziget), közülük a nagyobb, a névadó sziget Brioni (Veli Brijun). A szigetcsoportból kizárólagosan ez fogad kirándulókat, igaz, itt a legtöbb a látnivaló. Van, aki az egykori jugoszláv elnök, J. B. Tito életének ideköthető emlékeire, például Cadillacjére kíváncsi, másokat a mediterrán élővilág mozgalmassága vonz.
A nemzeti park területén szinte minden korból találunk emlékeket. A régészeti ásatások leletei azt bizonyítják, hogy a szigetek már háromezer esztendővel ezelőtt is lakottak voltak. Ennek emlékét őrzi számos, római kori villa, Brionin egy palota a bizánci időkből, a hajdani ókori olívaültetvények számos nyoma, az ehhez tartozó préselőüzem romja és egy 1600 éves olajfa. A legnagyobb sziget négy partszakaszán még dinoszauruszok nyomait is felfedezhetjük. Szintén ősi emlék az itt találtak glagolita ábécé. A sziget közepén velencei erőd áll. A kikötőtől nem messze két, ókeresztény templom látható. 1866-ban Wilhelm von Tegethoff admirális a lissai csatában legyőzte az olasz hajóhadat, így a stratégiailag fontos elhelyezkedésű szigetek Ausztriához kerültek, majd később az Osztrák–Magyar Monarchia részévé váltak. 1893-ban egy osztrák üzletember, Paul Kupelwieser vásárolta meg a szigeteket. Akkoriban Brioni lakatlan volt, ugyanis a malária elűzte az ott lakókat. Az új tulajdonos újságból értesült Robert Koch munkásságáról, és levélben kért segítséget a betegség leküzdésére. A századfordulón Koch a szigetre utazott, és az Anopheles szúnyogot nevezte meg a baj forrásaként. A tóban élő szúnyoglárvákat petróleummal irtották ki. Így válhatott a sziget néhány évvel később az Osztrák–Magyar Monarchia az arisztokráciájának kedvelt üdülőhelyévé. Az első világháború végén a Brioni-szigetek Olaszország fennhatósága alá kerültek, majd 1945-től Jugoszlávia részei lettek. 1947-től Tito itt rendezte be magánrezidenciáját, ekképp a lakosság nem léphetett a földjére. A néhai államfő a Brioni-szigeteken gyakran fogadott államfőket, de hollywoodi filmsztárokat is, majd 1980-ban bekövetkezett halála után a már addig végezett kutatások is indokolták a nemzeti park megalakulását. A történelmi emlékekben gazdag Pula városától néhány kilométerre, Fasana település partján vártam a hajóra, amely a Brioni Nemzeti Parkba szállított. A sétány végén található kikötőből óránként indulnak a vízi járművek. Várakozás közben arra is volt időm, hogy végigsétáljak a Riva Titon, ahol ma már – mint az Isztrián másutt is – kétnyelvű (horvát és olasz) utcai névtáblák segítenek az eligazodásban (hiszen még jelenleg is nagyszámú olasz kisebbség él a környéken.) Az átkelés a Brionira alig negyedórát vett igénybe, hiszen a szárazföldtől mindössze három kilométer választja el az egyszerű földi halandók számára sokáig elérhetetlen a szigetet, amelyet csak 1985-ben nyitottak meg a turisták számára. A hajóról leszállva már a mólón egy érdekes látványosság fogad. Egy dinoszaurusz lábnyomát őrizte meg a hófehér mészkő. Valószínűleg a móló építésekor a szigeten található kőbányából szállították ide. Néhány fényképet készítettem, de hamar továbbsodort a hajóról leszálló turisták áradata. Bíztam abban, hogy további lábnyomokat találok majd a sziget elhagyatott, északi partszakaszán. A kikötő mögött traktorok vontatta, kis vonatok várakoznak a látogatókra. Választható idegen nyelveken beszélő szakemberek vezetik a csoportokat. Lassan magunk mögött hagytuk a kikötő zaját, és megértettem, hogy ez a sziget más, mint a többi. A fő nevezetesség a vadaspark, amelyben kis panorámavasút viszi körbe a látogatókat. Az egzotikus állatokat elsősorban Tito külföldi vendégei ajándékozták az elnöknek. Megtudtam, hogy hatszáznyolcvan növényfaj található Brionin, amelyek közül sok az Isztriai-félszigeten veszélyeztetett, de itt szabadon és biztonságban nőhet. Az örökzöld Dalmáciát idéző és az itteni tájat jellemző tölgyerdő (magyal és más fajok) mellett nyugati szamócafában, libanoni cédrusban, valamint ciprusfélékben, mamutfenyőben és fügekaktuszokban gyönyörködhetünk. Különleges látnivaló az 1600 éves olajfa, amelynek életkorát C14- izotópos eljárással határozták meg. A „Stara Maslina” az egyik legöregebb olajfa a Földközi-tenger térségében. Brioni-szigetén az egykori olajfaültetvények leszármazottainak mintegy négyszáz töve él, az ökoszisztéma szerves részeként. A szervezett túrák, sajnos, nem érintik azt a partszakaszt, ahol a dinoszauruszok lábnyomai találhatók, ezért a csoportot elhagyva magam indultam a felkeresésükre. A sziget északi részén a szafariparkon át haladtam tovább, ahol már csak egy-egy zebra vagy elefánt keresztezte a földutat. (Az elefántot egyébként még Indira Gandhi adta ajándékba a néhai jugoszláv államelnöknek.) Magas kerítéshez értem, amelyen a „Dinoszauruszpark” feliratú tábla jelezte, hogy helyes irányba tartottam. Az alatta levő ajtón belépve muflonok rebbentek szét és szinte érintetlen erdő fogadott. Néhány perc séta után az ösvény végén megpillantottam a tenger kékjét, és egy sziklás, már-már vadnak mondható partszakaszra értem ki. Itt, egy magányosan álló hatalmas dinoszaurusz szobor szomszédságában pillantottam meg a nyomokat és megérintett a hely varázsa. Brioni négy partszakaszán mintegy kétszáz lábnyom tekinthető meg, amelyeket a Pogledalo, Ploče, Kamik/Plješivac, valamint Trstike/Debela Glava földnyelveken találhatunk meg. A félelmetes hüllők a földtörténet kréta időszakában uralták a területet, a megkövesedett lábnyomok alapján pedig megállapítható, hogy gazdáik a Theropodák családjához tartoztak. A mezozoikumnak ez a szakasza 135 millió évvel ezelőtt kezdődött, és 65 millió évvel ezelőtt végződött. A kréta időszakban az éghajlat meleg, a tengerszint pedig magas volt. Az óceánokat és a tengereket mára kihalt tengeri hüllők és ammoniteszek, míg a szárazföldet a dinoszauruszok uralták. Megjelentek az emlősök és a madarak új csoportjai, de a zárvatermők is ekkor terjedtek el. A Pangea szuperkontinens már széttöredezett a jelenlegi földrészekre. A kréta időszakban sokféle új rovar jelent meg az élet színpadán: felbukkantak az első hangyák, a termeszek, a lepkék, a molyok, valamint a levéltetvek. Bár Brionin az első dinoszaurusz-lábnyomokat már 1925-ben megtalálták, a kutatásukat csak sokkal később kezdték el. Az 1990-es évek végén paleontológusok a nyomokból kiolvasták az állatok méretét és testtömegét, így sikerült megállapítani, hogy húsevő Theropodákról van szó. Lábnyomaikat az egykori tenger, a Thetys parti iszapja őrizte meg. A hüllők hét méter hosszúak voltak, és az aloszauruszokhoz hasonlítottak leginkább. Az esti hajóval tértem vissza a szárazföldre. A különleges látnivalókra gondoltam, amelyek minden történelmi kor lenyomatát őrzik. Sajnos, néhány éve felröppent a hír, hogy külföldi befektetők (a híresztelések szerint a Brioni divatház) exkluzív pihenőhelyet alakítanának ki gazdag és híres embereknek. Egy nyolcezer négyzetméteres wellness-központ, kaszinó, golfhotel és ötcsillagos szállók tervei már elkészültek, sőt, még egy lovaspóló- és lóversenypályának is helyet kellene szorítani a kis szigeten. Ezért is érdemes Brionira minél előbb látogatni és addig felkeresni a háborítatlan tengerpartot, amíg ismét le nem zárják újabb fél évszázadra. |
A Földgömb2014. szeptember TérképFémyképek |