“1912 október 2-án, szerdán reggel a Grand-kanyónnál ébredtünk föl El Tovar állomáson“- írja Cholnoky Jenö visszaemlekezéseiben.
A földrajztudósok a New York-i American Geographical Society (AGS), az Amerikai Földrajzi Társaság meghívására érkeztek az Egyesült Államokba, amely 1912-ben ünnepelte fennállásának hatvanadik évfordulóját.
A Magyar Földrajzi Társaságot gróf Teleki Pál, a Társaság főtitkára, későbbi miniszterelnök és Cholnoky Jenő, a társaság elnöke, a kolozsvári egyetem földrajzi tanszékének professzora képviselte. Teleki és Cholnoky két hónapot töltött az Újvilágban, útjuk során a nemzetközi küldöttség társaságában különvonaton utazták be az észak-amerikai kontinens geográfiai szempontból különleges részeit.
Az amerikai jegyzet ennél lényegretörőbb: „Október 2. Grand Kanyon. Kora reggel. El Tovar. Leereszkedés a folyóhoz.Tanulmányút a platón. Este, kilátás, Mr. Kolb.“
Cholnoky Jenö a kanyon pereméről számos fényképet készített. Egészen más szemlélettel és természetesen technikával dolgozott, mint a mai fényképészek. A régi fényképeket átnézve megpróbáltam meghatározni pontosan azokat a pontokat, ahol Cholnoky és Teleki állhatott, hogy a száz esztendövel ezelött fényképeket összevethessük a mai kilátással. A kráter peremén figyeltünk fel arra, hogy a fényképek többsége a látvány hegatívját mutatja, ezért nehezen volt beazonosíthato a pontos helyszín.
„A fényképezés is nagyon nehéz, mert a finom, kékes homály miatt csak sárga fényszürövel lehet dolgozni, de az meg olyan erös, goromba ellentéteket ad, hogy elveszti a kép legszebb tulajdonságát, a finom, fátyolszerüséget. Talán nálam ügyesebb fényképészekmeg tudnák oldani a dolgot, nekem nem sikerült, de meg kell jegyeznem, hogy akkor még a fényképezés – ezelött harminc évvel, még közelröl sem volt olyan fejlett, mint ma.“ –vallja Cholnoky visszaemlékezéseiben.
Tisztázva a negatív fényképek támasztotta félreértést azonban már könnyen beazonosítható minden szikla. A kanyon méretei óriásiak, megtalálni és szinte méterre beazonosítani a helyszínt hatalmas kihívás. Cholnoky könyvét, és a Harvard Egyetem jegyzeteit átolvasva azonban nagyon pontos információkhoz juthatunk, hiszen az el Tovar Hotel a mai napig létezik, a Bright Angel Trail -amelyen Teleki is leereszkedett- a leglátogatottabb helyszíne a kanyon déli peremének.
„A fényképezés is nagyon nehéz, mert a finom, kékes homály miatt csak sárga fényszürövel lehet dolgozni, de az meg olyan erös, goromba ellentéteket ad, hogy elveszti a kép legszebb tulajdonságát, a finom, fátyolszerüséget. Talán nálam ügyesebb fényképészekmeg tudnák oldani a dolgot, nekem nem sikerült, de meg kell jegyeznem, hogy akkor még a fényképezés – ezelött harminc évvel, még közelröl sem volt olyan fejlett, mint ma.“ –vallja Cholnoky visszaemlékezéseiben.
Tisztázva a negatív fényképek támasztotta félreértést azonban már könnyen beazonosítható minden szikla. A kanyon méretei óriásiak, megtalálni és szinte méterre beazonosítani a helyszínt hatalmas kihívás. Cholnoky könyvét, és a Harvard Egyetem jegyzeteit átolvasva azonban nagyon pontos információkhoz juthatunk, hiszen az el Tovar Hotel a mai napig létezik, a Bright Angel Trail -amelyen Teleki is leereszkedett- a leglátogatottabb helyszíne a kanyon déli peremének.
„Alig hogy felöltöztünk és bekaptuk a reggelit, rohantunk ki a kanyonhoz..
Elbüvölö, nagyszerü látvány! Teleki lelkesülten mondta: ezt még az amerikaiak sem tudták túlozni, ez olyan nagyszerü!
Valóban, a tökéletes fennsíkba bele van vágódva ez a 2000 méter mély, igen meredek oldalú völgy. Mivel növényzet alig van, tisztán látni a vízszintes rétegzést, s halvány színekben elvész a rettentö mélység és a tekintélyes távolság. A völgy itt 8 kilométer széles, tehát azt hinné az ember, hogy akkor a lejtök nem lehetnek nagyon meredekek. Igen ám, de csak a völgy legfelsö része ilyen széles! Mintegy 200 méterrel lejjebb már csak fele olyan széles és aztán rohamosan szükül lefelé s legalsó részének már egészen függöleges, mintegy 500 méter magas falai vannak! Legalsó részén nagyon szük a völgy, innen felülröl is lehetett látni, hogy milyen sötét van benne. És ott lenn csillog a Colorado-folyó, nagyobb a Dunánál, de csak kis pataknak látszik, mert szemünk nincs ilyen óriási méretekhez szokva.
... hossza mintegy 400 kilométer és mélysége 1000-2000 méter közt változik. Gondoljuk el, hogy mit jelent ez! 400 kilométerre van Kolozsvár Budapesttöl a vasút mentén mérve. Ilyen hosszú völgyet képzeljünk el, de olyant, amelynek mindkét lejtöje kétszer olyan magas, mint a Mátra csúcsa ...“
A lenyügöző látvány rögtön az El Tovar Hotel előtt várta a két magyar tudóst. A szálloda Teleki Pál és Cholnoky Jenő látogatása óta szinte semmit nem változott. 1905-ben nyitotta meg kapuit és a kanyon peremétöl 6 méterre épült fel. Luxusszálloda, amely pontos a változatlanságában nyeri el látogatói tetszését és idézi a történelem rég letünt évtizedeit. A szálloda terszáról pedig a kanyon természeti szépségeit csodálhatja a látogató.
Elbüvölö, nagyszerü látvány! Teleki lelkesülten mondta: ezt még az amerikaiak sem tudták túlozni, ez olyan nagyszerü!
Valóban, a tökéletes fennsíkba bele van vágódva ez a 2000 méter mély, igen meredek oldalú völgy. Mivel növényzet alig van, tisztán látni a vízszintes rétegzést, s halvány színekben elvész a rettentö mélység és a tekintélyes távolság. A völgy itt 8 kilométer széles, tehát azt hinné az ember, hogy akkor a lejtök nem lehetnek nagyon meredekek. Igen ám, de csak a völgy legfelsö része ilyen széles! Mintegy 200 méterrel lejjebb már csak fele olyan széles és aztán rohamosan szükül lefelé s legalsó részének már egészen függöleges, mintegy 500 méter magas falai vannak! Legalsó részén nagyon szük a völgy, innen felülröl is lehetett látni, hogy milyen sötét van benne. És ott lenn csillog a Colorado-folyó, nagyobb a Dunánál, de csak kis pataknak látszik, mert szemünk nincs ilyen óriási méretekhez szokva.
... hossza mintegy 400 kilométer és mélysége 1000-2000 méter közt változik. Gondoljuk el, hogy mit jelent ez! 400 kilométerre van Kolozsvár Budapesttöl a vasút mentén mérve. Ilyen hosszú völgyet képzeljünk el, de olyant, amelynek mindkét lejtöje kétszer olyan magas, mint a Mátra csúcsa ...“
A lenyügöző látvány rögtön az El Tovar Hotel előtt várta a két magyar tudóst. A szálloda Teleki Pál és Cholnoky Jenő látogatása óta szinte semmit nem változott. 1905-ben nyitotta meg kapuit és a kanyon peremétöl 6 méterre épült fel. Luxusszálloda, amely pontos a változatlanságában nyeri el látogatói tetszését és idézi a történelem rég letünt évtizedeit. A szálloda terszáról pedig a kanyon természeti szépségeit csodálhatja a látogató.
„Itt minden növényi ékesség hiányzik, vagy csak annyi van, hogy a kopárság még jobban feltünjön. Az egyes rétegek különbözö színüek, sok a vöröses és sárgás szín. A nagy távolság kékes fátyolt borít ezekre a színekre s valami olyan csodálatos, tündéri látvány keletkezik, amit festö ecsetje alig tud utánozni. A közelebb levö sziklafalak, tornyok és fokok élénk színüek, különösen a mi oldalunkon elöugró, napsütötte fokok, sziklapárkányok szép vörösek és okker-sárgák. De a távolabbi részleteket mind jobban ibolyaszínüvé teszi a levegö homálya. A napsütötte részek szinte álomszerüen finom színárnyalatokban halványodnak el, az ányékos részek pedig olyan ibolyáskék színüek, hogy az ember alig merné ezt ilyenre festeni. S ezek az árnyékos részek mind sürübben, mind összefüggöbben csatlakoznak egymáshoz, amint tekintetünk az infernális mélység felé süllyed!“
A Harvard Egyetem jegyzete Mr. Kolb előadásáról tesz említést. A Kolb testvérek története legalább olyan meglepően amerikai, mint a meteroit után kutató bányászé. Ellsworth Kolb liftesfiúként dolgozott egy szállodában, majd testvérét is a szállodába hívta dolgozni. Mire testvére odaért volna elvesztette állását, de vásároltak egy fényképzőgépet és a turisták fényképezésével keresték kenyerüket. Idővel egyre több képet készítettek a kanyonról, így a környék szakértő fényképészeivé váltak. A Kolb stúdió ma is ott áll a kanyon peremének szélén, a Bright Angel tanösvény kezdeténél. A Bright Angel Trail a kanyon egyik legismertebb túraútvonala, amely bemutatja a kanyon történetét és megismerkedhet a látogató az őslakosok életmódjával is.
A kanyon barlangjaiban több ezer éves leletek bizonyítják, hogy a völgyek már évezredek óta lakottak. Feltételezések szerint az itt élő indiánok vadászatból, sólepárlásból éltek és vallási életükben is komoly szerepet kaphtattak a kanyon egyes elhagyatott részei. A Havasupai indiánok, akik a mai napig a kanyonban élnek, a XII. században szorultak a kanyon védettebb részeire. Az első európaiak 1540-ben érték el a kanyon déli peremét. A spanyol konkvisztádorok lelkesedése azonban elmaradt, hiszen hatalmas, legyőzhetetlen akadályt láttak a mély völgyekben, amely elzárta elölük a nyugat és észak felé vezető utat. Utána 236 esztendőnek kellett eltelnie, amígy újra egy spanyol ember álljon a kanyon peremén, ezúttal Francisco Garces ferences szerzetes jutott el idáig. Az amerikai emberek köztudatába maga a folyó John Wesley 1869 és 1871 közötti expedíciója révén került be, aki a folyó Grand folyónak nevezte el. A folyót csak 1921-ben nevezték át Colorado folyóra. Ez első bevándorló fehérek, akik ezt a területet belakták ércek után kutattak a folyókban és a kanyon falaiban. 1908-ban, amikor megkezdődött a munka, a kanyon nemzeti parkká alakuljon, mintegy 300 bányászati engedéllyel kellett szembesülni, amelyeket réz, azbeszt és ólom kutatására adtak ki. Az elsö turistáktól még a bányászok szedték be az ún. Útvámot, különben nem engedték át területükön a turistákat. 1880-ban épültek fel az elsö szálláshelyek, amelyek késöbb Grand Canyon Village település magját képezték. A századfordulón elkészültek egy vízerőmü tervei, amelyet sikerült megakadályozni. A Grand Canyon Nemzeti Park 1919-ben alakult meg.
„Teleki néhány társával reggeli után lóra ült és leereszkedett a kanyónba. Készítettek a túristák számára jó lejáró utat. De 2000 métert lemenni, meg megint felmászni egy nap alatt, kissé sok volna gyalog, azért mennek a kirándulók lóháton. Nekem nem volt kedvem hozzá, hisz nem láthattam volna annyit, mint így, hisz jó nagy darabot bejártam a kanyon felsö szélén. De meg nem is futotta volna pénzemböl, mert a ló bérlete drága mulatság volt s azt már én, mint az U.S.A. vendége sem kaptam ingyen. Teleki ugyan szívesen kisegített volna, de nem szeretek adósságot csinálni s különben is tanúlságosabbank tartottam fenn, a peremen nézegeteni. És igazam volt. Este Teleki és jó barátunk Calciati olasz geográfus egybehangzóan állították, hogy nem volt érdemes lemenni, mert nem sokat lehet látni, sokat kellett a lovakat pihentetni s aztán nagyon óvatosan kellett haladni különösen lefelé, mert az út amerikaias könnyelmüséggel épült. A lovagló társaságot lefotografáltam.“
A Harvard Egyetem jegyzete Mr. Kolb előadásáról tesz említést. A Kolb testvérek története legalább olyan meglepően amerikai, mint a meteroit után kutató bányászé. Ellsworth Kolb liftesfiúként dolgozott egy szállodában, majd testvérét is a szállodába hívta dolgozni. Mire testvére odaért volna elvesztette állását, de vásároltak egy fényképzőgépet és a turisták fényképezésével keresték kenyerüket. Idővel egyre több képet készítettek a kanyonról, így a környék szakértő fényképészeivé váltak. A Kolb stúdió ma is ott áll a kanyon peremének szélén, a Bright Angel tanösvény kezdeténél. A Bright Angel Trail a kanyon egyik legismertebb túraútvonala, amely bemutatja a kanyon történetét és megismerkedhet a látogató az őslakosok életmódjával is.
A kanyon barlangjaiban több ezer éves leletek bizonyítják, hogy a völgyek már évezredek óta lakottak. Feltételezések szerint az itt élő indiánok vadászatból, sólepárlásból éltek és vallási életükben is komoly szerepet kaphtattak a kanyon egyes elhagyatott részei. A Havasupai indiánok, akik a mai napig a kanyonban élnek, a XII. században szorultak a kanyon védettebb részeire. Az első európaiak 1540-ben érték el a kanyon déli peremét. A spanyol konkvisztádorok lelkesedése azonban elmaradt, hiszen hatalmas, legyőzhetetlen akadályt láttak a mély völgyekben, amely elzárta elölük a nyugat és észak felé vezető utat. Utána 236 esztendőnek kellett eltelnie, amígy újra egy spanyol ember álljon a kanyon peremén, ezúttal Francisco Garces ferences szerzetes jutott el idáig. Az amerikai emberek köztudatába maga a folyó John Wesley 1869 és 1871 közötti expedíciója révén került be, aki a folyó Grand folyónak nevezte el. A folyót csak 1921-ben nevezték át Colorado folyóra. Ez első bevándorló fehérek, akik ezt a területet belakták ércek után kutattak a folyókban és a kanyon falaiban. 1908-ban, amikor megkezdődött a munka, a kanyon nemzeti parkká alakuljon, mintegy 300 bányászati engedéllyel kellett szembesülni, amelyeket réz, azbeszt és ólom kutatására adtak ki. Az elsö turistáktól még a bányászok szedték be az ún. Útvámot, különben nem engedték át területükön a turistákat. 1880-ban épültek fel az elsö szálláshelyek, amelyek késöbb Grand Canyon Village település magját képezték. A századfordulón elkészültek egy vízerőmü tervei, amelyet sikerült megakadályozni. A Grand Canyon Nemzeti Park 1919-ben alakult meg.
„Teleki néhány társával reggeli után lóra ült és leereszkedett a kanyónba. Készítettek a túristák számára jó lejáró utat. De 2000 métert lemenni, meg megint felmászni egy nap alatt, kissé sok volna gyalog, azért mennek a kirándulók lóháton. Nekem nem volt kedvem hozzá, hisz nem láthattam volna annyit, mint így, hisz jó nagy darabot bejártam a kanyon felsö szélén. De meg nem is futotta volna pénzemböl, mert a ló bérlete drága mulatság volt s azt már én, mint az U.S.A. vendége sem kaptam ingyen. Teleki ugyan szívesen kisegített volna, de nem szeretek adósságot csinálni s különben is tanúlságosabbank tartottam fenn, a peremen nézegeteni. És igazam volt. Este Teleki és jó barátunk Calciati olasz geográfus egybehangzóan állították, hogy nem volt érdemes lemenni, mert nem sokat lehet látni, sokat kellett a lovakat pihentetni s aztán nagyon óvatosan kellett haladni különösen lefelé, mert az út amerikaias könnyelmüséggel épült. A lovagló társaságot lefotografáltam.“
Cholnoky Jenő ezek után Washingtonba, majd New Yorkba látogatott, ahol részt vettek az Amerikai Földrajzi Társaság új épületének felavatásán. Száz esztendő alatt milyen sokat változott a világ, Cholnoky Jenő fényképeit a maiakkal összevetve azonban úgy érezhetjük, alig változott valamit.